Megígértem, hogy lesz holnap…
Látod, álmaid most itt gubbasztanak
a tavaszi fákon. Magammal hoztalak
a fáradt, hideg tegnapokból, át a vad
hullámú éjszakákon, át a lebbenő
hajnalokon. Olcsó ponyvaregényekből
nagy repüléseket álmodtunk magunknak.
Felejtsük el a színpadot, a szárnyakat,
a törékeny fényeket, a szúette deszkákat.
Ég peremén billeg a szigorú csend,
egyensúlyoz a maradni akarás. Húsvér
kikelet virágzik felettünk, sziszegő
liánok kúsznak körülöttünk. Ujjaid köré
csavarod a hajnali szeleket, hajamba
fonod az angyalsúlyú, kék reggelt.
Megígértem, hogy lesz holnap,
csak érjük el az éjszaka bolyhos
felhőit. Ne számold a lépéseket,
a mát se éltük még túl,
a tegnapok sarát tapossuk
két sóhaj közt, valahol a félúton.
Alvó csendeket ringat az alkony,
mellém fekszik fáradt ölelésed,
szerelemmé szeretsz…
Mezítelen arcunk a zuhanó napba néz,
vakít a fény…
Égő csipkebokor az égalja,
szívünkről leválik a mozdulat.
Megígértem, hogy lesz holnap,
ne mozdulj…
hisz csak néhány lélegzet az éj.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Szilágyi Hajni - Lumen