AZ ACCORDIA KIADÓ ÉS
A LITTERA NOVA KIADÓ
KÖLTÉSZET NAPI
KÖNYVBEMUTATÓJÁRA
HELYSZÍN: Marczibányi Téri M?vel?dési Központ
Budapest, II. kerület, Marczibányi tér 5/A
(Megközelítés: a 4-es vagy 6-os villamos Széna téri megállójától
pár perces séta a két Mammut áruház közötti Löv?ház utcán.)
IDÔPONT: 2011. április 10. (vasárnap) 13–15 h
PROGRAM:
I. Önálló kötetek bemutatása
Marik Álmos: Tócsából felkacsint
Urbán Gyula: Szupermanus
Bognár Stefánia – Balázs Tibor: Párhuzamos görbék
Radnai István: B?nkehely
Nagy Imre: Tíz év magány
Veszelák Ferenc: Gipszmadár
II. A „Magánbirodalom 2010” cím? antológiabemutatása
Aranyi Zsuzsanna • Bajai Nagy József • Balázs Tibor • Barnás Márton •
Bernard Le Calloc’h • Boga Bálint • Csontos Márta • Frideczky Katalin •
Gyimesi László • Hajdú-Pataki Béla • Harmati Dániel •
Keszthelyi-Mangó Gabriella • Lépes Andor • Major János •
Ozsváth Sándor • Plank Anna • Pósa Zoltán • Reisinger Attila •
Sólyom Sándor • Sorki Dala Andor • Stefanovicz Péter •
Sz. Balogh Clarissa • Szabó Eszter • Szentgáli Nagy Lajos •
Urbán-Szabó Béla • Zombory Zoltán
III. Balázs Tibor: A fogfájós vaddisznó
Dedikálás, kedvezményes könyvvásár,
kötetlen kulturális eszmecsere
A BELÉPÉS DÍJTALAN
Radnai István: B?nkehely
„Komisz, konok költ? kell a kornak – Radnai István ilyen. Legalábbis els? látásra. de ha jobban megnézzük, a pattogzó álarc mögött szemérmes férfiarc rejt?zik. Miért rejt?zne tovább?”
Gyimesi László
„Radnai István er?teljes költeményei biztos formakultúrával részesítenek minket hagyományban, kritikus közéletiségben és nem utolsósorban egy vérbeli és okos költ? világteremtésében.”
Payer Imre
APÁNK
sárga arcodtól a zajok is távol
álltak meg mint lakott világtól
vonat mely a mély hóban elakadt
s tekinteted sem világol
kinyúlva nyújtóztatva mereven
szívedben tüdôdben mint idegen
fújtat a lélegzet zihál a lélek
megfogom kezedet nem félek
nem szorít görcs nem tart itt semmi
már bennem sincs hagylak elmenni
a szenvedés a mérték itt betelt
az Urat hívom érted s egy imát utánad
küldök milyen hosszú szikár a lábad
nem várlak vissza reflexed nem felel
AKÁRHÁNY ÉV UTÁN
víg ölén kapaszkodol keményen
kamaszkodol pedig kamaszodtál régen
ölbe temetni mint a fát s felrakni mérték
de dúl az életed határát kimérték
feldúltan érkezel már alig vétkezel
nem sietsz öltözöl nem vetkezel
rajtad feszül a duzzadt pizsama
nem kell a rím ímhol a kín a siráma
de mikor melle ringva feldereng
a mont blanc alatt megállsz és ô fent van
és megtaszít a korhadt emlék
letéped róla s magadról mindhiába
eszedbe jut mind erénye és hibája
lázadsz önkényed ölel öli az elméd
PÓKHÁLÓ ÁRNYA
gyakran kötözöm álmaimban
költözöm az ismert ifjúságba vissza
az ablak fényes felhôtlen tiszta
kék ég alatt a hegyek árnya illan
fenyôit szúrja fel az égre
kifordított nappali sün bôre feszül
hol árnyék és fény a határt vonja
az avarban megguggol a gomba
kalaplengetve még felül
szúrós tövén ül hogy mi végre
nyúlik hajló ágú torz fenyô
piheg a május harmat nyáladozva
tavalyi lombon sebtében pihenô
megannyi szem amely a napra csillan
de fordul a féltékeny szúrós delnô
gyantakönnyeit hullajtja nyíltan
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
