Már rég nem bántanak
szavakkal a tettek.
Megtörnek a szélben,
csendben,
hangjukat elviszi a hajnali,
halk merengésem.
Újra tervezem a jöv?m,
de még visszanézek.
A tegnapok
hátamra csapva suttognak…
Tudom, az emlékek
mindig keser?ek, és
szépek.
Mesélnék még, ha hallgatod.
Ha mellém ülnek a holnapok
én soha abba nem hagyom.
De nem hallgatnak bennem
a tegnapok,
az énekük
én magam vagyok…