Seres László : Kérdések

Nyomtatás

Hordozhat e jót a szív,

– sziklafal vigaszt,

hol a fény ered,

s minden rút széppé válik –

ha gyűlöletet szít.

Nyílhat e benne új tavasz,

álomnyi csendremény,

míg félelem gyötri,

s gyanús minden mosoly,

minden simogatás.

Hordozhat e jót a szív,

hol törpe gnómok

törnek az égig,

s mocskot okád a száj,

torz akkordot,

ahogy a húrba csap,

s a szó csillogó flitter,

csonkig metszett rózsatő,

vágyálom csupán.

Hordozhat e jót a szív,

míg tanúit üldözik a kornak,

s hangját elnyelik a falak.

Hamisra festett szó az igaz,

kacsaraj súg, bukdácsol, verdes,

vadászeb lesz az ember

maroknyi mannáért.

Hordozhat e jót a szív,

mikor nem kér, ha kell, csak elvesz

s angyalarccal fosztogat.

Mennyben él, poklot ígér.

Kezében letört olajág-tetemmel

békéről papol

s beleroppan a Föld.

Hordozhat e jót a szív,

hol a bűn fátylat terít ránk

s elfordítja fejét az Isten,

mint a gardedám

– a világ őrjöngő bálterem –

és ördög itt mind, aki táncba hív,

és táncba megy.