Magam elöl is futottam már,
mikor a semmibe hagytál.
Üres, lélektelen szobám falán
árnyékodat sem kerestem.
Hajlott hátú volt a tél,
amikor emlékeim esőfüggönyén
fagyos pillantású,
gúnyos arcodat megláttam…
A vágy ezüsthintaját elengedve,
a magány görbületéből felegyenesedve,
szívem acélredőnyét örökre lehúztam,
összefüggéstelen álmaimba bújtam.
(2000. )
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Ruder Jana