Csak vágy,
hogy a szavak játszanak a sors hangszerén.
Húrok szakadnak,
elhalkulnak a ki nem mondott szavak.
Néha még hallani vélem dallamát,
rozsdás húron ujjaim keresik szavaid
múló ritmusát.
Halkulok magamban.
Úgy, ahogy az öreg hangszer
szúrágta teste lassan összeszakad.
Még adok pár hangot az éjnek.
Csillagok hallgatják,
pislognak rám,
elcsendesül a porladó szerenád.
A testetlen hangszeren
már nem játszanak a szavak,
csak én hallom éjjeleken,
álmaim fái alatt.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.01. @ 14:00 :: Mudra Csaba
