Túlcsordult életem,
megunt napokkal,
átaludt, álom nélküli
éjszakákkal.
Bele révedek most
abba amim maradt,
köpenyét borítja rám
ezernyi gondolat …
Ablakom párkányára ülök
vörösl? parázzsal kezemben,
bet?ket rajzolok
gyors mozdulatokkal ürességembe,
s érzem …
Kevés az inger, csekély az élmény,
lassan olyannak t?nök,
mint cserépben száradó
nyári virág, a tél közepén…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.18. @ 14:00 :: Mudra Csaba
