Marthi Anna : Gumimotel

Mátyus A. és Marthi A. közös próbálkozása …írás terén

 

Az piszkos abroszon rózsaszín foltot hagyott a vörösbor;

a gumiszoba falait óvszerek takarták,

a felhevült motelkádban arra gondolt

– személyre szabott horoszkópja szerint -,

kipróbálhatna bármit ami kettejükből van:

lassan levetkőzött szemérmességben álltak.

Mint kilátszó maszkok, tompa lámpafényben

hordták az ösztönös, zsigeri, belső tavaszt:

amint két csiga nászát figyelték a fű közt,

a felhők fagylalt tölcséreibe belenyaltak,

és jóllakottan heverésztek meztelenül.

Gondolatban messze talán összeértek,

ahol a párhuzamosok kioltják egymást –

miközben zsigerekig kihűlt a kád.

Önmaga előtt is szemérmesen titkolta eddig,

a magány nem végérvényesít, a vágytalanság sem talány.

Legutóbbi módosítás: 2011.05.18. @ 10:38 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak