Marthi Anna : Bárány-Lamb

 

Finom, piciny, szelíd, gyermeki, suttogó

és hasonló csipke vékony szavakra célzok;

akkor érinted, ha szereted és feltétlenül.

Belenevetsz, mert nem bírod már- elhívó

változás; mély csőből turbó zaj ékelődik:

rohamra engeded magadban az ütemeket,

mély kúthang váltja a csiszológépét, bent,

kint, nincs menekvés magad elől, ugrani jó,

ha lenne szárnyad, most fentről néznél le,

egybe varázsolódik, kis lent, szabad fent,

dallam hátán simít az égbe egy résznyi lét,

megemelt könnyűségből felhőket formálsz,

hol maradhatsz, hol nem, de most itt vagy,

álmodban még tudatod követi a szeleket,

sosem lehetsz már kicsi, hisz fentről nézel,

lent minden eggyé vált, és benned is élnek.

Legutóbbi módosítás: 2011.05.21. @ 10:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak