Tiszai P Imre : Sercintünk egyet

Nyomtatás

Ma még a csonkra tört élet húz gipszcsizmát!

Rá se ránts, ha köröttünk kihűl a világ,
magunkra terítjük megkopott elveink foszlányait,
vagy betakarózunk a konvenciók rongyaival.
Lyukas zsebünkből kihullott az apró,
de kit érdekel, utolsó tétként
maradék hitünket is piacra dobjuk.

Ha magányunk jégtömbbé fagy köröttünk,
rakunk tüzet hazugságainkból,
szerepjátékaink levetett gönceiből bűzlő máglyát
és pőrén is kibírjuk a pokol barátságos melegéig.
Akad még dolgunk míg lusta izmaink
meg nem adják magukat, vagy éppen
az idegpályák nem válnak zsákutcákká.

Egyszer úgyis végére érünk a forgatókönyvnek,
és mert a „halál” tábla végig a falon virított
az utolsó színben eljön az,
de csendben, besunyító surranó pályán,
nem hülye lepelben, kaszával
és akkor már nincs dolgunk tovább,
csak sercintünk egyet az akarat még pislákoló tüzére.

Ma a csonkra tört élet húz gipszcsizmát.