Nyílik az orgona, bólogat egyre a szélben,
szép lila fürtjei ontják illatuk, érzem.
Bódulatomban mit tehetek? – visz az ösztön,
s nem tart már remeg?, suta lábam a földön…
Felkap a képzelet, és lebegek, csuda érzés!
Félek, a mámorom áthat, s szít a kísértés …
Nem tehetem, kegyelem! Tegyen újra a földre,
s hagyjon, amíg tudatom nem súg a fülembe!