Majd leülünk egyszer
lesz még erőnk rá
szembenézni egymással
pucérra vetkőzünk
kiüresedett nászágyon
mint széltépett hársak
a lenge őszben
levetjük gátlásainkat is
egymásba omolva
ketten
te meg én
Szemünkben kihunyt varázs
csillagtalan
az előadásnak vége
földi dolgainkat
elmossák a könnyek
– Isten oldoz fel bűneink alól
s mi megtisztulunk
hogy újra szülessünk
te bennem
én benned
míg kristályban lappang a fény
Akkor elmondhatod
viharra kárhoztatott égzengésben
milyen áldozat az
amit meghozol értem
ha nem vársz tőlem
már semmit
hogy gyógyíthatnám be
fájó sebeid
ha velem élni nehéz
s nélkülem se könnyebb
Legutóbbi módosítás: 2011.05.24. @ 17:18 :: Seres László