M. Laurens:
.
MA IS FÁJNAK!
Miért fájnak a létnek az elveszett álmok?
Kiért harcol a szív, a vágyak előtt?
Miért várod fagyottan a kései lángot,
hisz elhagytad régen e harci mezőt.
És érzed, amint lelked is kihűlőben vár,
–a hazug ölelés nehéz viselet–
fáradtan hajlik a télbe az ősz szele már,
ugyan ki tudja, lesz-e még kikelet.
Vajon lesz-e még jövő, élet, és ifjúság?
Vajon izzik-e bennük láng-szeretet?
Vagy a vad tél jege hatja a lelkeket át,
keményre hűtve szerető szíveket.
Ma is fájnak a szívnek az elveszett álmok,
ma is harcol a lét, mint tegnapelőtt;
már éleszti magában a megkésett lángot,
sohasem hajlik meg a kardok előtt.
(Pest-Buda 2014. november 27-28.)
