Égre szálltam angyalszárnyon,
ezüst csillag lett a párom.
Bárányfelh?n megpihenve
figyeljük, mily jó a kedve,
amint mulat a földi nép,
s feszes-büszkén egyszerre lép
az a derék, ifjú csapat
éppen a mi felh?nk alatt.
Harsogó dalt zeng a torkuk,
még a felh?t arrébb toljuk,
napfény útjában ne álljék,
ne vet?djön rájuk árnyék;
ragyoghasson arany sugár,
látsszék, mindük milyen sudár.
De a csillag kezemért nyúl,
ezüst fénye elhalványul,
a döbbenet lelkünk marja,
egyiküknek sincsen arca!
Legutóbbi módosítás: 2011.05.31. @ 19:16 :: Szepesi Zsuzsanna
