álságos ellentétpár-vers
Egyre több az ellenszenves ember;
S ha számolnak: velem is több eggyel;
Kezdetben sem volt megnyer?bb senki,
Csak akkor nem tudtam mire vélni.
Talán rokon, kedvesked?, álszent,
Üntyümprüntyüm – bed?ltem id?vel;
Némelyik a lábamról úgy levett,
Alig állok, lépni sose merek.
Egyre több a nekem tetsz? alak,
Remélem, ?k is számon tartanak;
Már az els? pillanatban láttam,
Tudtam: arcát és mosolyát vártam –
Ismeretlen, idegen is lehet:
Régi mese kínálta gyermekek –
Bármelyikben megtalálom társam,
Messzire röpítenek a vágyak.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 20:15 :: Petz György