A dombot
érinti a völgy, homorú ívük langy napsugárra lel,
és párolognak a füveknek gyöngyei, kigombolódik a reggel.
Selyem tapintású várakozásban engedem szabadjára lábaim,
mezítlábas tótágast kacag a jóga-póz, török-ülésből hajlik
a sombokor a szélben, míg karjait nyújtja felém.
Leheveredik az árnyék e vadonban, és fütyül az egészre a szó.
Rigódallal áld a természet, míg remeteség-ízűvé fakad fel
belül az érzékeny csend, remegő délibáb erdővel.
Holnapi csókra nyílik a müge, és hangyák dolgos ürügyén
a mélybe bóklászik a tekintet, földszagúbb avar közén.
Gyökerek kínja szorítja az élet ereit változásra,
fák ráncos ölébe bújna a várakozás, s ami a lomboknak suhogás,
hullámzó derű a tájnak, kopik, csiszolódik a vágy, lélegzik,
… ma még szendereg, itt a holnap.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.04. @ 08:23 :: Marthi Anna
