Emmanuel Chabrier: Habanerahttp://youtu.be/tqWPe6z4nuE
A földre nézek és a mennybe vágyom.
Még szemlesütve járok.
Kitaposott utakon botorkálva,
ahol nyomodban másnak frissül a vetés,
nem tudom lesz-e belőle
valaha frissen sült kenyér.
A mennybe nézek, de a földre vágyom.
Soha nem ringattam hamis ábrándokat.
Csak bolond ok, hogy nadrágot hordok,
– mit is (t)akarnék vele. –
Nem ringattam hamis ábrándot,
a város peremén is jártam,
mégsem találkoztam veled.
Szemednek vetkőzöm pőrére halálom,
s életemben is tükör vagy nekem,
de ha nem látom szépnek
meztelen világom,
a homályt nem az
íriszeden keresem.
A mennybe érek és a földi álmom
nézd, mily szerény és mégis lángot vet.
Mikor találkozik veled e világom,
pipacsszívemnek
csak bolond ok
kurta létem s ragyogásom…
mely szerény, tőled mégis lángot vet.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.05. @ 18:00 :: Bakkné Szentesi Csilla