Meghalt a vágy, meghalt egy érzés,
mely égetett, mint izzó parázs…
mely égetett, mint izzó parázs…
Tér és idő, ezekből keverték,
keserű ital, de kiiszom,
minthogyha lázas beteg lennék,
ne álljon ott az asztalon.
Meghalt a vágy, meghalt egy érzés,
mely égetett, mint izzó parázs,
halála mégsem hozott békét,
szűz emlékeinek kínja ráz.
Futó ölelés és alig más:
Csopak, csókok, kölyökszerelem,
elmúltatok, mint egy villanás.
Ti, álmok, éteri tisztaság,
ej, ej, hogy bemocskolódtatok
emlékeiteknek kínja ráz.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Csillag Endre
