Ha nem ingem, nem veszem magamra.
Szavaiddal a ‘szám h?teném‘ ugyan,
azt hiszem várok, s míg ez van,
talán bennem is bokrosodni vágynak.
Gazdaggá tehetnék h?s szívem,
képzeleted sosem lesz szegény.
Engedni fogom a láthatáron
pásztázó szemeknek a határt,
semmi sem szabja már világom,
csak ollód, mi karjaidba zár.
Kentaur lépdel, a patazaj nagy.
Biztos van fejl?désre kényszer.
Mi édes sz?l?t megteremhet,
meg is terem versedben, komám.
Kit komámnak hívhatnék:
ma nem Te vagy még.
Magázódó jelen el?tti jelen.
Ha majd h?lt borunk lugasban isszuk,
és sz?l?nkb?l meleg nap fénye
harmatos zamatot lelkünkbe érlel,
akkor tán ebben is társam leszel.
