A vers,
amikor fejedben csörömpöl
a reggelek korhadt magánya.
A nagy hír? proletár negyed
házának 5. emeletén
a költészet visszaidézi benned
szürke kismadarak vándorösztönét.
Idéz-e szerelmet
“Amikor mind elmegy?
Mind elhagy? “
(de volt ideje cseresznyének és borostyánnak)
Micsoda halál
ó, szegény rémült rögfélt?,
nyuszis pimaszságodban
hozzád szeg?dött elmúló években!
A vers,
mikor csodás koponyád alól
saját magadból kifalod.
És jön majd a fagyok és szertartás szaka,
az arcodon csattanó ostoré
és apró, hamuszürke disznóké.
Mariana Marin
La etejul 5 (Román)
Poezia,
cînd sub teasta îti bubuie
singuratatea putrezita a fiecarei dimineti.
La etajul 5 al unui bloc
dintr-un celebru cartier proletar
poezia îti reface instinctul migrator
al pasarilor mici, cenusii.
Cîta iubire
“Cînd toate ne pleaca?
Toate ne lasa?”
(si era o vreme a cireselor si a iederii)
Ce fel de moarte
în obraznicia ta iepureasca
te-a însotit în anii din urma,
o, biata spaima a tarînei!
Poezia,
cînd sub teasta miraculos
te înfrupti din tine însati.
Si este o vreme a înghetului si a rîtului,
a biciului care-ti plesneste obrazul
si a porcilor mici, cenusii.
