Hideg téli napok következtek, a havazás elállt, csak a szél fújt naphosszat, éjszakára elcsendesedett, belopakodott a házak közé a tél fagyos lehelete, deresre csipkézte kora hajnalban a fák ágait, mindenki sietett az utcánkon. Iván is szapora léptekkel igyekezett hazafelé. Lassan múltak a napok, csendes unalomban egy hét telt el, amikor új telefonszámot tárcsázott.
— Ivett vagyok! — mutatkozott be a huszonöt éves lány.
Iván már visszafogta örömét. Eszébe jutottak Vali szavai. Azután mégis úgy alakult a beszélgetés, hogy a következő hétvégén Ivettet várta gondos előkészületek után a vasútállomáson. A lány nagy bőrönddel érkezett. Iván meglepetten nyitotta a Suzuki csomagtartóját, segített elhelyezni a csomagot.
— Tudod úgy gondoltam, hozok pár holmit — s közben meghatottan nézett a szépen összeállított virágcsokorra — ha nem gond, egy hétig maradok — tétovázott — persze, csak ha… — szemérmesen pislogott maga elé.
Iván örült, csendben a lelke mélyén.
— Egy hét… — gondolta és óvatosan méregette Ivett formás alakját.
— Reggel friss ágyneműt húztam — emlékezett — milyen szerencse.
Bőven elmúlt dél mire elfogyasztották az ebédet. Persze sorra került a vörösbor is. Ivett igazán otthon érezte magát, mint aki évek óta itt él a lakásban. Az éjszakák, a nappalok felülmúlták Iván minden várakozását.
Egy este lement a garázsba némi italutánpótlásért. Sietett vissza a borral. A lejtős feljárót vékony jégréteg fedte, csaknem elcsúszott. Mondott is valami cifrát, elsősorban az üveget féltette, ez volt az utolsó palack.
Mikor visszaérkezett meglepetten látta, hogy Ivett a régi kazettái közül épp akkor vette elő azt amelyiket csak egyedül szokott nézegetni.
— Gyere már, úgy vártalak! — húzta közelebb magához a lány.
— Rögtön, csak hozom a tálcát – így némi haladékot kapott, hogy leplezze zavarát. Visszafelé egyensúlyozott a két pohárral, az üveget a hóna alatt szorította, aztán döbbenten nézett a képernyőre. Talán még zavarba is jött.
Már jó ideje véget ért a film, de Ivett észre sem vette. Mintha az utolsó jelenet ismétlődött volna sokszor. Iván fáradtan dőlt a kanapéra.
— Honnan tudsz te ilyeneket? — suttogta.
— Oktató film volt — nevetett a lány.
Másnap reggel Ivett szomorúan ébredt, szótlanul jött-ment. Többször elolvasta azt az SMS-t, amit kora hajnalban kapott.
— Mi a baj? — kérdezte aggódva Iván.
— Ó semmi! — legyintett a lány és gyűrögette könnyektől nedves zsebkendőjét.
— De mégis, segíthetek?
— Ha akarsz — nézett bánatosan. — Tartozom három havi lakbérrel, ha nem fizetek nagy bajom lehet. Nézd! – Iván elé tette a telefonját. Fenyegető sorok, aláírás: Gábor.
— Ki az a Gábor?
— Ki lenne? A főbérlő, övé a lakás, ha nem fizetek… — zokogni kezdett.
— Mennyivel tartozol?
— Ötven ezer, havonta, jaj nagyon sok — sírt tovább.
Aznap délután együtt mentek a postára. Iván elküldte Gábor címére az összeget.
Ivett nagyon sokáig hálás volt, ígérte nem okoz több gondot. Három boldog hónap következett Iván életében.
Kis árnyéka azért volt, mert a boldogságnak is szokott lenni. Iván havonta reménykedett. Annyira vágyott egy gyermekre, de a sors nem így akarta, vagy valaki más?
Március közepén Ivettnek fontos levele érkezett a rendőrségtől, adott időben kihallgatásra várták.
Amint elutazott a lány Iván minden összeköttetését megmozgatta információért, mert Ivett csak hallgatott, mint aki nem ért semmit. A hírek szerint pedig akár beszélhetett is volna. Csalás, zsarolás, színes volt az a paletta, amelyek árnyalatait Ivett keverte. Iván hüledezett.
— Mibe keveredtem? — sóhajtozott Kálmán barátjának, aki a híreket hozta.
— Vesztedbe rohansz, meglátod! — figyelmeztette a barát.
— Szegény lány! — sajnálkozott Iván.
— Mit szegény? Egy szélhámos! — morogta a barát. — Térj már észhez, így nem lehet élni!
— Húsvétra hazahozom! — fogadkozott Iván és Budapestre utazott a nővéréhez, felejteni.
Amikor összecsomagolt még szétnézett a lakásban, benyitott a hálószobába. Ahogy hirtelen betekintett észrevett egy kis dobozt, kikandikált a kanapé alól. Felvette, ismeretlen feliratú gyógyszeres doboz volt. Elővette a szemüvegét, kivette belőle a kis papírlapot, és olvasni kezdte: fogamzásgátló tabletta.
Dühösen gyűrte össze, bedobta a zacskóba, amit utoljára magával vitt, hogy kidobja a szemetet.
– Folytatása következik –
Legutóbbi módosítás: 2011.06.16. @ 17:14 :: Sonkoly Éva
