Férfiasan bevallom, meglátni és megszeretni egy pillanat m?ve volt.
Színe, illata, felkínálkozása mer? kihívás…
Iszonyatosan megkívántam.
Rövid egyeztetés, fizetési procedúra…
Végtelennek t?n? percek, míg lakásomra vittem.
Kisegítettem az utcai ruhából…
Remeg? orrcimpákkal, bódultan szívtam be illatát.
Ravaszul hagyta magát…
Hirtelen ötlett?l asztalra helyeztem a drágát, féltve-remegve, simogatva… Jaj, le ne essen!
Már nem voltam ura magamnak…
Egy lépést hátráltam, gyönyörködtem…
Nem sokáig! A vágy mohósága beteljesedést sürgetett…
Nekiláttam, türelmetlenül bontogattam ruhájából… simult a tenyerembe.
Nekivadultan téptem, szaggattam, hogy miel?bb…
Kéjjel haraptam húsába… fogaim közt szétáradó nedvei., mediterrán tájak napsütötte illata…
És nyeltem és fuldokoltam és sóhajtoztam…: – De régen ettem narancsot!
Legutóbbi módosítás: 2011.06.23. @ 19:39 :: dudás sándor