Szeibert Éva : Feladtam…

*

 

Nem tudok többé

verset írni,

nem tudok írni,

csak sírni…sírni.

 

Elmúlt a varázs,

meghalt a nóta,

hamisan szól már

minden strófa.

 

Nemrég még rímelt,

ma már csak mímelt

verseket írnék…

de hallgat a múzsám,

kacagó ajkán

nincsen rúzs ám.

 

Hím az ebadta,

lelkét eladta

csitri leánynak,

szétvet a bánat

h?s homlokomon

már nem hagy nyálat.

 

Szűkölök itt,

mint gyáva kis állat.

Elhagyom lassan

e költői tájat.

 

Nem tudok többé

verset írni,

nem tudok írni,

csak folyton sírni.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.26. @ 18:34 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?