Hajnalban
a zokogás kérlelte az éjszakát,
rám építve falait álmoknak,
mik nem hoztak megnyugvást.
Gátat épített a reggel.
Szemem ébredezve ásít,
mint kiszáradt kút
olyan üres,
könnytelen.
Nem hagyott a sírás
ott remegett velem,
azon az átkozott,
vasból ácsolt lépcs? tetején,
mit magamban építettem.
Onnan látom a tegnapot,
lépném át a fels? fokáról
a holnapot…
Legutóbbi módosítás: 2011.07.30. @ 17:46 :: Mudra Csaba