Íme kedves barátaim, felhajóztunk ezen az irdatlan folyón, egy hete utazunk árral szemben és ha hiszik, ha nem, két napig nem láttuk a partokat sem. Nem egy csermelyke, az biztos! Most itt fenn, valami oldalágon, végre emberekbe botlottunk, ruhátlanok, viskókban laknak. Nézzük szegényeket, csak úgy sugárzik róluk a tudatlanság, amit ők boldogságnak vélnek, holott szegények. Elsötétült, ősi életformák rugalmatlan fenntartása következtében, ilyen mosolygó boldogtalanok lettek. Körülállnak, ujjonganak mint a gyerekek. Hát meg kell adni, ők nyilván és egyértelműen – szellemi kapacitásukat tekintve -, gyerekek, akik képtelenek tisztességes otthonokat építeni és ruhátlanul járnak. Ne csodálkozzanak, hogy két fejjel alacsonyabbak kulturált társaiknál, tőlünk embereknél. Na jó, ők is emberek. Hmm…, ezt nehéz lenne leírni.Így, kamerán keresztül, nem tudok mindent eljuttatni otthonaikba. Ezeknek nem csak telefonjuk és televíziójuk nincs, de könyvtáruk – ha emlékeznek, van olyan elavult információtároló intézet, amit így neveznek -, sincs.
Felruháznánk őket, de valahogy nem akarják elfogadni. No de sebaj, mi kitartóak leszünk! Építésztársam, éppen azt méricskéli, hogy a fűtési rendszer kiépítése mibe is kerülne itt, hogy a legoptimálisabbra hevítse a lakásukat. Természetesen légkondicionálók beszerelése is szükségeltetik. Hiába minősíthető kristálytisztának a levegő, de teli van, nyüzsög a kiszűrni valótól. Végül, de nem utolsósorban szúnyoghálók és amint kifelejtettem, hűtőládákra is szükség lesz. Itt, a folyón kellene egy gátat csinálni, hogy az elektromosság áldását is megkaphassák, akkor már parabola antennával az egész közösséget, minden civilizációs értékhez hozzá lehet juttatni.
Dől az izzadtság rólam, csurom veríték vagyok, azt mondják itt soha nem megy 20-25 fok alá a hőmérséklet. A főnök, aki ugyanolyan mosolygós gyerek mint a többi, megpróbált lebeszélni minket a fűtési rendszerről, de képzeljenek el egy emberi közösséget központi fűtés nélkül! Ugye nem lehet?
Szennyvízelvezetés is lesz! Abban az egy szóban, amit infrastruktúrának neveznek, annyi mindent kellene felsorolnom, még fürdeni is csak a folyóban tudnak.
Van itt egy patak, abból isznak. Olyan tiszta vizet még sosem láttam, de meggyőződésem, hogy természetellenesen rontó hatású, ezért klórozni és tisztítani kell.
A hűtőládák, függetlenül attól, hogy állításuk szerint, minden nap frisset esznek, nem elkerülhetőek. Rémes ez a gyerekeskedés, ahogy megpróbálnak minket lebeszélni arról, hogy nekik jót tegyünk. Egyelőre kénytelenek vagyunk úgy viselkedni, ezzel a kis termetű, öreg, mosolygós gyermekkel, mintha ő itt király lenne, vagy főnök. Úgy nevezik azt hiszem, még jó hogy hoztunk magunkkal tolmácsot.
Aztán, ha mindent rendesen felmértünk, a tervek elkészítése után visszajövünk és a földbe ásott sült disznók, halak helyett, rendes, kezelt élelmet hozunk nekik. Kivágunk néhány hektár erdőt, gyárakat csinálunk, felurbanizáljuk őket! Ott a túlparton, ahol az a gyereksereg egy semmiképpen nem hibridmalacot kerget, panziókat építünk.
Önök most, hogy végignézték erről a szegény, boldogtalan közösségről készült anyagunkat, láthatják mennyi jóindulat özönlik belőlünk. Felkérjük kedves nézőinket, legyenek olyan kedvesek és tizennégy dolláros, potom sms árakon, szavazzák meg a helység nevét! Ezek a gyerekek majd csak felnőnek, hozzásegítjük őket, nem? Különben is az a név, amit ők adtak kimondhatatlan.
Amott, a folyó kanyarulatánál, láthatják, kitűztem hazánk zászlaját, így ezek a gyerekes, boldogtalanul mosolygó, szerencsétlen összement emberek, sátor formájú növényházak lakói végre kiteljesedhetnek. Térképész és építész kollégáink szorgalmasan dolgoznak, felmérik, hol mennyi erdőt kell kivágni az autópálya létesítéséhez, hol lesz az ideális hely a leszállópályának, később repülőtérnek, hová építjük szállodáinkat.
Magunknak, mint elsőknek, a régi felfedezők szokását felújítva, lekerekítettünk pár ezer hektárnyit, jelképesen a térképen, annál kevésbé jelképesek a valóságban. Szeretnénk ezen pöttöm, csupasz gyereknép javát szolgálni. Onnan is látszik, hogy értelmükben gátoltak, hisz rengeteg ideje, napok óta itt vagyunk és még nem sajátították el nyelvünket. Ragaszkodnak a saját, beszédszerű, kimondhatatlan torokhangjaikhoz. Ebben is a segítségükre leszünk. Na és ez a rettenetes munkanélküliség, ami rájuk nehezedik, rohamosan megszűnik majd és ők is boldogok lehetnek. Gyerekes, botokkal ugrándozás helyett, amit ők, ha nem csalódom
lándzsának képzelnek, valódi társadalomépítő munkába integráljuk őket. Képzetlenségüket figyelembe véve, természetesen mindenhol és mindenben, csak a kiszolgáló személyzet alsó fokán, a segédmunkások segédei lehetnek, de jövendő utódaik, úgy 20-30 generációval későbbiek, számára, ma nekik még felfoghatatlan perspektívákat nyitottunk. Tudást hoztunk, széles látást, felemelkedést és boldogságot. Írni, olvasni természetesen nem tudnak, ezért rögzítünk mindent, hogy a történelem csorbulatlanul juthasson a hálás utókor birtokába.
Nélkülözhetetlen, irdatlan mennyiségű rovar és rágcsálóirtót, valamint némi lombtalanítót idehozni. Itt ebben a rendszertelen erdőben, rendszert kell alkotni, utak vágásával, tar tisztítással, hogy minden idelátogató biztonságban visszataláljon oda, ahonnan elindult.
Bejelöltük a térképen a helyet, a tennivalókat is, lajtstromba véve mindent, hajóra ülünk, hogy mi is visszataláljunk oda, ahonnan elindultunk, majd tízezred magunkkal visszatérve, hozzunk igaz örömet, ezeknek a furcsa, apró, pőre igényteleneknek.
Reméljük, hogy még a mi életünkben megérjük, hogy a repülőgépről letekintve, ne összefüggő erdő végtelent, ijesztő, csapdajellegű káoszt, hanem rendszerezett,
irtott, átlátható, kiépített, kitisztított turistaparadicsomot szemlélhessünk. Pöttöm, még oktalan és keserű lelkükből mosolygó barátaink, rendes nyelven, értelmes, nem munkanélküli, felemelő életet élhetnek. Az ő érdekük az, ha lehet, néhány generációval rövidítsék – a prognosztizált húsz nemzedéket – mikorra utódaik felzárkóznak és talán – nem szeretnék vakmerő kijelentést tenni -, majdnem egyenlőek lehetnének velünk.
Utódainktól, már egy rendesen civilizált társadalom polgáraihoz méltóan vásárolhatnának – bizonyos feltételek mellett -, meghatározott mennyiségű területet akár maguknak is.
Mondjuk az én jelenlegi – már nem emlékszem hány ezer hektáros – birtokomból… Add ide pajtikám a térképet! Nézzék, körbehatárolom ceruzámmal, itt helyezkedik el. Hálát nem várok tőlük, mindössze együttműködést. Legelsőnek, ezt a király-főnököt kell szembesíteni azzal, hogy ő egy kis prücsök. Azt hiszem, miután rá mindenki hallgat, munkavezetőnek éppen alkalmas lesz. Most indulunk, hogy jöhessünk!
Szavazzanak szorgalmasan e helység és a majdani helységnevekről és ugyan ez nem a reklám helye, de másfél év múlva meghívom önöket a birtokomra, jutányos áron, egzotikus utazásra. Addigra meglesz az infrastruktúra és ezek a kis szerencsétlenek is felzárkóznak a munkanélküli kietlenségből, már nem ilyen pucéran.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.27. @ 18:25 :: Boér Péter Pál
