Csillag Endre : Los Alattomos

Nyomtatás

Ő jön, sunyi csendben egyre közelébb,

lesz tőle a szemem szürkefátyolos,

csal bele könnyeket, ha üvölt a szél,

elszívja erőm, mi még fiatalos.

Ö tépi szálanként hajam dzsungelét,

festi mákos-ezüstre, mit meghagy még,

fogja be a szám, pedig az még dalos.

Mindent rabol: kreatív férfierőt,

dagadó izmot, derűt, asszonykacajt,

vad vágyat, szenvedélyt, szent gyerekzsivajt,

kapcsolatoknak meghitt melegét,

apró kismadarak vidám énekét.

Jön, foglal, ám ő nem is hivatalos.

Lopja az asztali örömök javát,

orrom elől a virágok illatát.

Nyakamra ül, hogy fájós, girbegurba

 gerinccel húzzam ki magam.

Ő utal be, susog: bajod halálos,

átszervezi éltem szokott ritmusát,

ír fel számomra egyre több pirulát,

lassítja léptem, jobb kezem lesz balos?

A régi énemből hát semmit sem hagy?!

Lám, rád ismerek szinyor Alattomos.

Hagysz egy mégis reménykedő rosszcsontot,

Aki letegez: Te az Öregség vagy.