Marthi Anna : Tárgyak

Nyomtatás

Harmóniát, rendet képzeltem el,

ahol a porszem öleli hópehely könnyűségű

lélektestvérét a sutban, a padka kövén

melegedő, kilobbant, tekergő parazsat.

Tárgyak. Jelek, régóta fagyott kövületek.

Társaim az elengedés ösvényén,

Lin-csi apát* szerint többre nincs is szükség,

zsebemben egyetlen szezámmagos pogácsává

legyenek – sűrítse őket végtelen engedelem -,

az idő hosszú bekötőútjain.

Vége lesz, ha megelégszem ezzel,

és kövületeimet nem hordom.

Minden gyökerektől rácsos homály,

vagy a gyökértelen rágós jelen

démonait ha felismerem,

teret engedek az időtlen integető

valóságnak, amiben angyallá vált

tárgyaimat köszönthetem.

*”Akik a pogácsa valóságos természetét feltárták, kiálltak minden próbát. Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják amíg lekopik róluk a sok régi okosság.”