Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
– cirógató fényben – becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak
súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt’ fázós es?cseppek…
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul,
szeretlek.
————————–
Rám, rám, rám… ez így nem szerencsés.
