Mikor a fekete lovak
lovasaik ledobva
vágtattak át
a lemen? napon,
acélpatáikkal szilánkokra
rúgva a csillag üvegszívét…
Nem volt többé három
fekete, vákuumos dimenzió,
nem volt többé
a vér és a szavak
mulandósága,
a képlékeny formák
kék gyémántokba
olvadtak át.
A festmények életre keltek,
a figurák táncra,
a létezés
háromszor
megfordult a rozsdás,
elfeledett acéltengely körül…
Nem terjengett többé
harag és megbánás kénes
illata a zöld leveg?ben…
Mikor a fekete lovak
lovasaik ledobva
vágtattak át
a lemen? napon,
acélpatáikkal szilánkokra
rúgva a csillag üvegszívét…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Kántás Balázs