M. a Sziklánál ül. Ugyanaz a ruha van rajta, mint az els? részben. Naplemente. Hat óra. A pengén – ugyanaz, mint a IV. jelenetben – megcsillan a fény. Kinyújtja bal kezét maga elé.
Azt mondta egyszer egy ismer?söm, hogy onnan lehet megismerni az öngyilkos jelöltek szándékát, hogy milyen irányban vágják a metszést. Aki mer?legesen az érre tesz vágást, az nem gondolja komolyan, ugyanis úgy nem sikerülhet, mert az ér elugrik.
Mer?legesen tartja.
Pontatlan munka. Aki párhuzamosan teszi, az tud valamit.
Most párhuzamosan próbálja.
Ez fárasztó. Pontosnak kellene lennem. Szerintem hülyeség, vízszintesen egy hirtelen mozdulattal, mély sebet ejthetek.
Ismét vízszintbe helyezi a fegyvert.
Aztán hátrad?lök, bár lehet, hogy el?rebukom és leesek? Nem lenne szép. Egyáltalán, miért akarok szép lenni? Soha nem voltam. Talán most kellene? A hajam szétomlik majd a f?ben, a vörös tenger beborít, megfürdök… színes leszek… kivirulok…
Megkarcolja a b?rét. Úgy fogja a kést, mint egy heged? vonóját.
Zs. módszerét követném? Neki nem jött össze, csak összenyirbálta magát. De ? elkeseredett volt, én viszont nem érzek semmit. Kötelesség… Nem megalázó? Mit fog gondolni? „Neked még ezt is sikerült befejezned és véghezvinned.” Ez nem is rossz.
Keményen, határozottan megmarkolja a nyelet. Végighúzná, mikor egy kék Mountenbike abroncsának zöreje tör utat a f?ben. A kerékpár els? kerekén a kamera. Egy 14 év körüli sz?ke fiúcska áll meg mellette. Éppen csak az ülésr?l huppan le, két lába közt fogva, megdöntve a bicajt. Letörli izzadt homlokát. M. nem néz fel.
ANGYAL
Bocs. Nincs nálad véletlenül egy éles szerszám, amivel kenyeret lehetne szelni?
M. feléje fordul. Combjai közül el?húzza a kést. A fiú arca el?ször megdöbbent, majd nagyon vidámra vált.
ANGYAL
A szüleimmel ott piknikezünk a bokroknál. Már a faluba is letekertem, de senki nem volt hajlandó kölcsön adni.
M.
Ez nem kenyérvágó. Kisebb.
ANGYAL
Jó lesz.
Elveszi.
M.
Nem furcsa, hogy nálam nincs elemózsiás kosár?
A fiú felhúzza a szemöldökét.
ANGYAL
Tényleg? Nem is figyeltem.
M.
Hogy hívnak?
A kamasz elkomorodik. Hangja egészen feln?ttes, mély, mikor megszólal.
ANGYAL
Számít valamit a név?
Elkanyarodik. Hátrakiált ismét gyerekhangon.
ANGYAL
Mindjárt visszahozom.
M. feláll. Leporolja magát. Utána bámul. Elindul visszafelé, ki az útra. A kamera a cip?jét mutatja elölr?l, járás közben, és az utat.
A fiúcska komoly hangja és a bicikli fékje hallatszik.
ANGYAL:
Nem vártál meg.
A cip?k megtorpannak.
M
Nincs sok id?m.
ANGYAL
Én adok neked.
Az ifjú rózsaszín, puha, de eres kézfejét látjuk, amint a kést el?renyújtja.
ANGYAL (Gyermekien.)
Köszönjük. Mi hasznát vettük. Bár nem tudjuk, hogy alakul a többi nap; még egy hétig itt fogunk sátorozni.
ANGYAL (Bizonytalanul.)
A faluban csak megszán majd valaki…
M. eltolja a kést.
M
Tartsátok meg.
Elhúzza a kezét. Izgatott, örömteli hangon.
ANGYAL
Sietsz?
M.
Már mondtam.
ANGYAL
Csak, mert meghívnánk vacsorára.
M. portréja szemb?l. Szemei karikásak, arca beesett. Halkan.
M.
Haza kell érnem.
VII.
A cip?k megindulnak, a kerékpár farol egyet. Hátulról látszik a fiú.
ANGYAL
Zsolti vagyok.
Már csak a lépteket hallani, egyre er?södve, miközben a gondolatok szólalnak meg.
Zsolti. Így, becézve. ?vette el, majd adta volna a kezembe a fegyvert. Most vajon elszalasztottam a lehet?séget? Így én is megmaradtam… Mi van még?… Kötél?
Hirtelen, zajtalanul elered az es?. A cseppek barna nyomokat hagynak a homokos talajon. Sötétedik; sárga villámok cikáznak az égen.
Víz… Zs. egyszer azt mondta, ússzak. Förtelmes érzés öntött el akkor. Hogy én fürd?ruhát vagy úszósapkát vegyek fel? És abban a piszkos uszodai vagy netán balatoni locspocsban megmártózzam?!
Ödéma… Féltem, hogy az ár lehúz, hogy megfulladok. Utáltam, ha a szemembe, fülembe egy csepp is jutott, ha a torkomat érték a habok…
A száján a kamera, közeli – mosolyra húzza.
Te mindig is tudtad. Értetted a nyelvem.
