Melegedni már mind tudunk, ó, a h?s ég
jelekkel telis tele homlokod, p?re ismét
a perc mosolya, amikor múzsám faggatom,
ma hozzád szólnék, néhány kedves szóval.
Áldani jót a jóval lehet-e? Szomjassá tettek,
saját bajlódó gondjaim, ki?zetésem id?ben
érkezett, megreked bennem így a képzelet,
és mit megfejtenék, most elém hever, mint
sz?rös-nyugodt skótjuhász eb – a sz?nyegen.
Múzsám nem kerékköt?, két vállam simítva
csókot ád, ujjpercét hajamba túrja, úgy súg
el?re lágy szavakat – kiválasztom, amit már
elmondtak – mégis a folytatásuk rám marad…
Szeretnék kivételesen régieskedni, kérlek, ez egy régi vers, csak ma bököm ki újra….úgy értem…az egész vers egy régi kort idézne…fel
