Álmos a hajnal, délre elalszik,
magával cipeli az ébredést,
begubózott harmatcseppek
pillangóként tovaszállnak,
álmuk utolsó sóhaját
viszik mennybéli kapukon át.
Álmos hajnal, jó éjszakát!
Csillagok alszanak testvéri fényben,
holdbölcs?ben mind
messze ringatóznak,
napöccsük szemet csíp?,
langy verítékében,
s míg idelent a csónak
áthozza tegnap perceit a mába,
a holnap keríti azt növ? hatalmába.
A szürkületb?l lassan így lesz koromsötét,
az alkony engedi el b? nadrágja övét,
fekete szoknyát húz a vékony lábra,
így köszönt be hozzánk az éjszaka leánya.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.12. @ 19:58 :: Blitzer Csaba