Egon szép akart lenni. Ő még látta a Volt egyszer egy vadnyugat c film bemutatóját és szomorúan vette tudomásul, hogy a fél város Charles Bronson vonásait részesíti előnyben. Egon alig múlt tizennyolc éves, határtalan lelkesedéssel próbált udvarolni, több-kevesebb sikerrel. Önbizalmát nem legyezgette az a tény, hogy általában rosszkor, rossz helyen, nem neki való lányokkal próbálkozott. Ha véletlenül valamelyik lány megállt beszélgetni vele, ő máris szerelembe esett és iszonyúan féltékeny lett. Egy ilyen lány lett a százméteres síkfutás magyar bajnoka is, de a többiek is kiváló eredményeket értek el. Szóval, Egon komoly vetélytársat látott Mr Bronson, alias Harmonikásban. Cserzett arcbőr, összehúzott szem, rekedt hang. Igen, ez kell a nőknek – gondolta.
Mérlegelni kezdte a lehetőségeit. Cserzet arcbőr a meleg déli szélben történő lovaglás eredménye. Honnan a francból szerezzen lovat, és meleg déli szelet? Végül is heti zsebpénzét feláldozva vett egy ventillátort és bizakodva leült elé. Már másnapra begyulladt az egyik szeme a huzattól, de ezt eredménynek könyvelte el, már tudta, hogy Mr Bronson is ettől hunyorgott. Nyár volt, de ő hősiesen begyújtott az olajkályhába, elé tette a ventillátort és máris volt meleg déli szél. Harmadnap az orvos leragasztotta az egyik szemét, a másikba csepegtetett mindenfélét, amitől hunyorgott. – Nehéz a színeszek élete – gondolta, és mint Jumurdzsák, ballagott hazafelé. Otthon fellapozta az Egri csillagokat, hogy hátha Jumurdzsákért is bolondultak a nők, de csalódás és megint csak csalódás. Elképzelte magát, amikor biciklijéről leugorva belerúg kettőt a kocsma előtt parkoló Zsiguliba, köp egyet és belép az ivóba. A kocsmárosnő lecsapja a korsót, és szerelembe esik. – Oh, Harmonika, harmonikálj nekem – mondja könyörögve.
Harmonika dühös lett, mert ezt eddig elfelejtette és elrohant harmonikát venni. Továbbra is szorgalmasan ült a ventillátor előtt, izzadt az olajkályhától, mint a ló, és veszettül fujta a harmonikát. A szomszédok ingerülten dörömböltek, és Egon belátta, hogy Bronson nagy színész volt. Valószínű úgy csereztette az arcbőrét, egy dublőr fújta a harmonikát, akinek nem voltak szomszédai. A tinédzser időszak pattanásai sem kímélték, mert az arcát sem mosta, olyat a filmben nem csináltak.
Szóval, mint Jumurdzsák, pattanásosan és egy harmonikával a nyakában indult el udvarolni. Szeme szúrt, a lámpaláz és a szemgyulladás okozta belső láz égette belülről. Akárhány lányt látott, annak mindnek harmonikázni akart, tőmondatokban beszélt – ahol a coca cola már bővített mondatnak számított – és gyakran köpködött, mert az férfias. Ezt nem kellett volna tennie! Az eredmény csak annyi lett, hogy az egyik kocsmában megpofozták és elvették a harmonikáját. Szomorúan baktatott hazafelé, dühösen letépte magáról a kötést és a hirtelen fénytől hunyorgott. Igen, igen, biztos Bronson is így csinálta. Azért már nem gyújtotta be a kályhát, a ventillátort sem kapcsolta be. Az arcmosás is megnyugtatta a bőrét. Pár nap múlva már ő is meg volt elégedve külsejével, sőt észrevette azokat a lányokat is, akik bíztatóan mosolyogtak rá.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.18. @ 13:22 :: George Tumpeck
