Böröczki Mihály - Mityka : Könnyű boldogság

 

A tolókocsit a peremig tolta,

megállt – a köpenyt négy kéz gondja oldta,

nem birkóztak, csak lengtek a kereszttel,

az erős tűrőn bánt az áldott testtel,

lágy mozdulat, s az erőtelen lábak

a medence kék peremére szálltak,

az anya kérőn-félőn óvakodva,

az úszóövvel lágyan körbevonta,

suhant, emelt, majd rábízta a vízre,

de ráfonódó, légző karja vitte,

s a lány, ki nyugton tűrt tizensok évet,

jól tudta, hogy az őrző most se téved,

még nem beszéltek, vigyáztak a csendre,

csak lengelődtek összenőtt ütemre,

és minden csöppnek, mintha szárnya nőne,

úgy ringatták a halk vizet előre.

Legutóbbi módosítás: 2011.07.25. @ 09:36 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.