Maretics Erika : Álom-valóság

 

Fotód képerny?mön.

Kézfogás, a lencsébe nézel

meglepetten.  A mozdulat egyszer?.

Félek, örökké ebben a pózban látlak majd.

Hétköznapi az arc, a szem.

Tudom. Miért érdekel mégis??

Nem értem.

Mondataid  csak nekem szólnak,

hozzám szólnak, gyengédek.

Még nem is láttál, már tudod ki vagyok.

Érzed a n? felébredt, álmos szemeit

dörzsölve rád néz. A nemrég volt

gyönyör? álom után kapna,

de már tudja ébren is jó lesz itt.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.02. @ 08:45 :: Maretics Erika