* Hajas János fotójához
Hányszor ülsz így,
szemeddel a múltat kutatva?
Füledben még szól a
szaxofon hangja, mit
elnyel az ég vasmadara.
Gyermeked könnyben úszó szemét
az évek köddel takarják.
Reményed régen elszállt,
hogy még újra lásd.
Az élet körülötted
feledi a múltat.
Te, magad vagy a múlt.
Barázdált arcod ráncai mögé rejted
lelked minden sóhaját.
Csak ülsz,
szemeddel múltadat kutatva.
* A kép a szerző engedélyével került felhasználásra.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.07. @ 14:37 :: Kovács Ilon
