Böröczki Mihály - Mityka : Földpapír

Nyomtatás

Ha falum írtam, sercegett a tollam,

ahogy a kockás lap fölé hajoltam,

és próbaképpen épp tizenegy szótag

szólt mondatomnak, hogy formálható vagy,

és jött a dallam, könnyűn, mint az este,

a lebukó nap feszesét eresztve,

pihe gyerekként olyan boldog voltam,

megnyálaztam a fűzfavessző tollam,

s azt találóztam gyerek éjjelente,

hogy annyi betű hogyan illik egybe,

kivélekedtem a megbújt egészből,

hogy minden mondat legbelőlem épül,

kis hátamon a világot is bírtam,

s az első szépet azonnal leírtam,

jó mélyre vésett ághegyem jelölte

a világváltó jeleket a földre,

csak próbálóztam, nem leltem a nyugtom,

az izgatott, mi még ma sem hagy nyugton,

azt fejtegettem, hívőn, mindenáron,

a kék ég fölött hol lakik az álmom,

most öregedvén ugyanaz a vágyam,

hogy azt a pár szót porba kotorásszam.