Bakkné Szentesi Csilla : Titok

Nyomtatás

http://youtu.be/vQVeaIHWWck

Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,

nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna

csillagos ölében,

úgy issza a holdfényt

pihenős időben.

Így születik mennyből

világnak a dallam,

később lelkében szól,

már csak ott nem halhat.

Reményt lop az éjtől

minden pitymallathoz,

keserű gyermekkor

akkordokba sajdul.

A hang csendesül,

majd befelé fájul,

hasítása siklik

billentyűk soráról,

és átível rögtön,

hogy simítsa az égre

a csodát, hogy a mát is

végleg megigézze.

Azt, amit később

soha meg nem hallhat,

de siketen is él még

benne minden dallam,

s ‘hogy szaporázza sorát

táncoló jegyeknek,

oda-vissza téved

sejtekből az ének.

Nem tudja – tán érzi -,

örök lesz e szépség,

holta után is

maradó dicsőség.

Még álmodik pár évet

fülének zenéről

emlékek idézte

újabb szerzeménynek,

kioldva szívéből

legsötétebb titkát,

a csendből szórja szét

harmóniák szirmát.