Időbe veszett,
hozzánk méltatlan percek,
tova futó pillanat-varázs.
Hiszed lesz még álmodás,
csodák ideje…
Napsütésben arcod elképzelem,
csendes őszi fényt várok.
Ölelés-emléked altatom.
Lelkembe mar ezer kétely,
az a perc lassan lépdel…
Legutóbbi módosítás: 2011.08.10. @ 19:11 :: Sonkoly Éva