Hogy semmiért nem adnánk,
hisz belekarcolt a mélybe,
de mondok mást, nekünk ez
amolyan só a vetésre,
ha semmit nem aratsz, kenyérre
csak mástól telik,
de így leszel jubileumi sorban
az ünnepelt ezredik.
Így lettünk mi is,
koldustól a kölcsön, csak arra
kellett, hogy
az es? a tenyeredbe töltsön
egy örvényt, ami talán
te lehettél egy embertelen
magány hajnalán.
Sorsunk ez, de felszarvazott
az-iga,
h?tlen társunk így lett mások
iga-za,
minket nem a köz, vagy a jó,
de még a lét se formál,
s Isten – mint megbántott kisgyerek
a sarokban duzzog, hogy nem szóltál
hozzá, mikor a szükség
a testbe tévedt,
mikor a fehérít?be keverted
a nevetésed.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: grim
