Mikor a hazug álcát lerántják
ott marad a semmi,
miről hittem minden.
Nekem szavam sincsen.
Csendben ülök, nézem a tájat.
Esteledik, béke van köröttem,
álomra öltözötten…
Akkor hirtelen fény gyúl szívemben
gyertyalángnyi – meleg, suttogás,
divatja múlt esti imák.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.19. @ 13:00 :: Sonkoly Éva