Cseresznyefa girbe-gurba ága,
mint öregasszony int? ujja
nyúlik felém, a hófehér virág
illatát érzem,
már örökre enyém.
A nap melegét szívom
mohó vággyal,
tüd?m kitágul,
szemem a tisztás színeit issza,
fejem belekábul.
Kismadár éneke átzengi az erd?t,
fejem alatt karom,
békesség tölt el, körülölel szelíden
a vadon.
Álomtól ittasan
hallgatom, gyönyör?en szól,
üdít? dallama visszhangzik
a sziklafalon.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.29. @ 22:00 :: Maretics Erika