Sz?k, telefonfülke magány.
Üveglapok. A kirakatüvegek
csillogása nem világít meg mindent.
Smink, festék nélkül
mutatja magát a város.
-csak a n?k arcáról olvad a festék-
Az éjszaka n?it nézem:
röhög?, csapzott királylányok
csupa vágy, csupa t?z menetét.
Ki váltja meg ?ket, engem?
A tündérek mind elvéreznek bizonyosságomban.
Tudom, hogy te más vagy,
ahogy azt is tudom, hogy a
fényszennyez?dés felett fut a Tejút.
Szemeim hunyorognak,
a köztéri lámpák
fénykörén túli teret fürkészik.
Így hunyorog a szívem is:
a köztes terekben
sejt-kutat téged.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.28. @ 15:52 :: Csillag Tamás
