Így várhatna
minden hajnal,
ártatlanul,
angyalarccal;
Ma megíratlan zene
muzsikája keltett,
tiszta darázshangok
zsongatták a kertet,
gyermekkacaj töredékek
nyargaltak,
egy dankasirály
közelebb repült,
Down kórosok
labdát adogattak
térdig érő tóban
az utolsó kifutó
hajóban csak
egyetlen utas ült,
talán nekünk dalolt
hosszabban a kürt,
kik békességben
sétáltunk a parton
a Badacsonnyal szemben,
mely figyelt, mint
mozdulatlan,
meddő,
laposhasú
asszony.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Péter Erika