Elcsendesült a nyár.
Es?vel, széllel,
lassú apátiával
terhesek a hétköznapok.
Váló, rozsdás levelek
tördelik a tócsák tükreit.
Nincsenek illúzióim.
Láttam már ilyet.
Múlik.
A tömbházak között
vetk?z? ligetek.
A részegek
koszos üvegpoharából
hörpölöm a jelent.
Bizodalmam, hitem
g?zeit már ellélegeztem.
Ujjaimat nézem:
göcsök, ágak…
Levéltelenek, reménytelenek
mint az ?szi panelparkok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Csillag Tamás