Hazudj nekem, hogy elhiggyem, csak játszol
és megbocsájtasz régvolt bűnökért,
ahogy én is, ha szomorúnak látszol
s bevallom, hogy minden érted történt.
Te gondolat vagy, rejtőzködőn sejtetsz,
én a szó csendjében sajdulok fel,
hogy benned fájjak tovább, ha elfelejtesz
s csillagtested fényeként múlok el.
Hazudj nekem, ha már elhagyni készülsz,
mondhatsz bármit, a szavakban megszépülsz,
akkor is, ha szerelmünknek nem használ.
MInden szó gyógyír s hogy ne vakon éljek,
csak szólj, gondolataidtól védj meg.
Hogy igazabb legyen minden igaznál.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.03. @ 13:52 :: Seres László
