Tűz-szikrát
éleszt a szél
tested féktelen
elvakít a fény
lángoló árnyékod
lehull előttem
tűzbe simuló arcod
sebezhetetlen
Őrült tekinteted
szikrákat szórva
feszíti szét testem
az égető homokban
a vonagló fájdalom
lassan átjár…
felhevít…
szorító akaratom
teríti bennem a kínt
perzselő kezed
érintő vágya
végig suhan rajtam
mint kiégett máglya
foglya lettem
foglyom testének
tüzet gyújt bennem
minden érintésed
sikolyba oldódik
az őrjítő tudat
sercegőn parázslik
a lüktető kárhozat
vágyad olvadó lávája
bőrömön lassan kihűl
ringató kéj-katlanba
nyel most el a tűz
