Látni zöldbe keverve
a dühödt feketét,
ahogy alkonyatba vetk?zik
az eleven id? arca.
Látni táltos szelet
kopasz dombok vállán,
s ifjúságom nyakán
hurkot vet a korasötét.
Nem jön, akit látok
álmom égi udvarán,
csak a h?vös este liheg
néma fák sorfalán.
Látni a nagyra n?tt
rémület mögöttes igazát,
mint szimatol a közöny
végzetem el?adásán.
Színapdra festett lapon
fürdik a monológ,
sorokba dermed a hideg.
Meghal a próbálkozás.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.04. @ 15:36 :: csontos marta