Versnek indult, szerelmesnek…
Izzik a parázs,
táncolnak a lángok,
én táplálom őket,
de legbelül fázok.
Karöltve járják
körkörös táncukat,
fel-fel lobbannak,
gyászolják nászukat.
Egy-egy fahasábban
fellobban a remény,
s mikor már elégtek
megmarad az erény.
Szeretem a tüzet
felhevít táncuk,
mikor összeforrnak
a hajladozó lángok.
Te játszol velem,
mint én a tűzzel,
ha nem szeretsz, kérlek
a közeledből űzz el!
Tűz, halál, fájdalom,
szenvedély, csillagok…
A lelkem legmélyén,
mindez én vagyok…
