Játékok
A kisfiam – ki túl komoly, érett
Bölcsességgel lát, jár-kel, s beszélget –
Hetedszer szegte meg parancsomat.
El kellett vernem ?t, bár megszakadt
Szívem; még jóéjt-csókot sem kapott.
Anyja, ki türelmes volt – már halott.
Kés?bb meglátogattam, mert féltem:
A bánattól talán nem alszik el,
De mély álomba merülve leltem;
Szemhéja kék – pillái közt könnyel;
Orcái sírásától nedvesen.
Felcsókoltam könnycseppjeit nyögve,
S sajátjaim hagytam ott cserébe.
Aztán ágyához, egy rajztáblára
Raktam, hogy ébredvén megtalálja;
Kedvenc játékait: kavicsokat,
Parton talált üvegszilánkot, hat,
Vagy hét kagylót, jól kimunkált
Francúz rézpénzek szép szériáját, –
S harangvirágokat is szerteszét,
Hogy megvigasztalja majd kis szívét.
Majd éjjel, összekulcsolván kezem,
Imádkoztam sírva: Én Istenem!
Ha majd holtként nyugszunk mind, s egyikünk
Sem bosszant már, s ellen sem szegülünk;
S végigtekintve éltünk napjain
Tán megérted: minket mi érdekelt,
Kedvünk miféle játékokban telt;
S habár hasznos-fontosak – lám: alig
Értettük meg parancsolatjaid;
Akkor – atyához ill?n – hisz valék,
Mint mind?nk: agyagból formált fiad –
Szólasz, s dühöd majd végleg elmarad:
„Meg kell bocsássak gyermekségükért!”
The Toys
|
|
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
